Az ember mindenképp hibás egy kicsit.
Sok évvel ezelőtt így foglaltam össze a Közönyt: Társadalmunkban bárkit halálra ítélhetnek, aki nem sír az anyja temetésén.
Ezt egyszerűen úgy értettem, hogy a könyv hősét azért ítélik el, mert nem vesz részt a játékban.
Ily módon idegen a társadalomban, amelyben él, magányosan és érzékenyen bolyong az élet peremén.
) Hogyan nem vesz részt Meursault a játékban? A válasz egyszerű: nem hajlandó hazudni.
A hazugság nem egyenlő azzal, hogy nem az igazat mondjuk.
Valójában azt is jelenti, hogy többet mondunk az igazságnál, és - az emberi szív esetében - többet annál, mint amit érzünk.
Mindannyian így teszünk mindennap, hogy egyszerűbb legyen az élet.
De a látszattal szemben Meursault nem akarja egyszerűbbé tenni az életet.
Azt mondja, ami valóban ő, és nem hajlandó elrejteni az érzéseit, mire a társadalom rögvest fenyegetve érzi magát.
) Számomra ő nem selejt, hanem egy szegény, meztelen ember, aki olyan napot imád, mely nem hagy árnyékban semmit.
Távol áll tőle az érzéketlenség: állhatatos és mély szenvedély vezérli, a teljesség és az igazság iránti szenvedély.
(Albert Camus a regény 1955-ös amerikai kiadásához írt előszavából)A huszadik századi irodalom legnagyobb hatású műveinek egyike, a Közöny nyolcvan éve jelent meg, melyet Gyergyai Albert klasszikussá vált fordításában adunk közre.
| Kozonyt | Tarsadalmunkban barkit halalra itelhetnek aki nem sir az anyja temetesen |
|---|---|
| A valasz egyszeru | Nem hajlando hazudni |
| Tavol all tole az erzeketlenseg | Allhatatos es mely szenvedely vezerli a teljesseg es az igazsag iranti szenvedely (albert |
49.00 Lei
