– Mondj egy meset a szajaddal – kerlelt Markus este, amikor mar lejart a meseolvasas, es az utolso osszebujas volt eppen soron, mielott mindenki aztan jol bevackolodna a helyere.
– Jo – feleltem.
– De ne betus mese legyen.
– Nem lesz betus mese – igertem –, hanem piros kisbuszos mese lesz.
Mi tortenik akkor, amikor nem konyvbol olvas a felnott a kicsinek, hanem a szajaval mondja a meset? Jelenlet tortenik, sokkal intenzivebben, mint olvasaskor.
Szivtol szivig, szemtol szemig, szajtol fulig kapcsolodunk.
A kozos, varazslatos pillanatokbol, a sok-sok, elalvas elotti, uton-utfelen elmeselt, rogtonzott mesekbol volt, amit sikerult leirnom, es van, ami belenk epulve, minket epito elemekkent el tovabb.
A hosszu evek soran lejegyzett mesekbol gyujtottunk ossze egy kotetre valot.
Idonkent nagyon szemelyes, maskor egyetemes a hang, de bizom benne, hogy akkor is, amikor szemelyes, mindenki megtalalja benne az egyetemesen emberit, igy a ra is ervenyeset, es akkor is, amikor egyetemes, egyenkent erinti meg a meset olvaso, hallgato szivet.
Akar inspiraciokent is szolgalhat ez a konyv, hogy mondj egy meset a szajaddal, vagy hallgass egy meset a sziveddel.
36.00 Lei
